Fotó: Surrealia - Darkness is coming
Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek... https://www.youtube.com/watch?v=2OQVgm4H7fg
Ezek a sorok jutottak eszembe erről a képről. Sokszor előfordul, hogy mélyebb értelmet kapnak régi, kedvenc dalaim. Ami huszonvalahány évesen csupán a képzeletemet gazdagította, azok ma már sokkal jobban megérintenek. Sokszor közvetlenül, életbevágóan, mint pl. a Ringasd el magad c. dal is. Nekem még kicsit jól megy sorom, (van hol aludnom, vannak szeretteim), de egyre növekszik azok száma, akiknek már elviselhetetlenebb a lét, miután elvesztette állását, vele együtt otthonát, családját. Amikor a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról c. lemez dalait először hallgattam, elképzelni sem tudtam, hogy akár én vagy egy családtagom egyszer ilyen örvénybe kerülhet, a „nem bírod már elviselni azt, amiben vagy" állapotába. Az, hogy ennyire húsunkba vág majd az állandó létbizonytalanság.
Az előző beírásomhoz kerestem valami rövid, de elgondolkodtató idézetet a new york-i terrorizmus áldozataira való megemlékezéssel kapcsolatosan és meglepődve olvastam vissza a fent leírt érzéseimet, gondolataimat egy internetes oldalon. Ebben Presser Gábor másik lemezének, az Electromantic táncfeldolgozásával kapcsolatosan mondják el véleményüket, A próba c. rockbalett rendezője és szereplői. Annyira egyetértettem velük, hogy úgy döntöttem, külön beírást szentelek ennek és az előzőt üresen hagyom. A new york-i képen látható kék fénycsóvák emlékeztetnek az ott történt borzalmakra és Antony dalánál valóban több nem is kell.
Visszatérve a cikkben olvasottakra, Szakály György balettművész állítja: „A próba" című rockbalett ma még aktuálisabb, mint bemutatása évében. Akkoriban még hajlamosak voltunk azt hinni, hogy a kirekesztés, a másik ember politikai vagy vallási meggyőződése miatti üldöztetése csak valami távoli, egzotikus ország mindennapjaihoz tartozhat, miközben tudtuk, hogy nálunk sem zajlik minden úgy, ahogy szerettük volna látni. Ma már kicsit szomorúan figyelem, hogy az intolerancia, a kirekesztés, a másik ember egyéni gondolatainak elutasítása mennyi tragédiát gerjeszt a világban, így most már nálunk is."
Keveházi Gábor: "A próba nem csak azért fontos darab, mert a témája ennyire időtálló, hanem azért is, mert képes ráirányítani a figyelmünket az életünk olyan részeire is, amelyeket hajlamosak vagyunk már-már természetesnek felfogni. Félek, hogy a gyermekeim és az ő gyermekeik úgy fognak felnőni, hogy azt hiszik, az erőszak, az üldözöttség, az intolerancia az élet velejárói, amelyeket el kell fogadnunk, hiszen ezt látják, hallják, érzik minden nap. Szükség van arra, hogy létezzenek A próbához hasonló művek, amelyek számukra is megmutatják, hogy nem kell mindezt így elfogadni, és igenis léteznek olyan értékek, érzések, mint a szeretet, az elfogadás és a tisztelet, amelyekkel száműzhető a terror."Fodor Antal koreografus és balettrendező pedig így vall: „Mert meg vagyon írva, hogy a győztesekből lesznek a vesztesek, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Mindaddig, amíg győztesek vagyunk. De hiszen emberek vagyunk. Esendők. Üldözők és üldözöttek. Győztesek és vesztesek. Ezt mindig, újra és újra el kell mondani. Azért, hogy amikor győztesek vagyunk, akkor is legyen erőnk és bátorságunk kiállni a vesztesekért, az üldözöttekért. És nem csak azért, mert tudva tudjuk, hogy mi is lehetünk vesztesek."
Úgy vélem, üzenetértékű mindhárom művész szava, gondolata a mai világnak, a mostani politikai rendszernek. Ezek közül is a legfontosabb, hogy „amikor győztesek vagyunk, akkor is legyen erőnk és bátorságunk kiállni a vesztesekért, az üldözöttekért".
Forrás: http://fidelio.hu/tanc/magazin/rondo__a_proba_cimu_rockbalett_alkotoi_sze
Az Electromantic c. lemez egyik legszebb feldolgozásának, a Z. Op.1-nek a tánckoreografiája látható. Bár a film minősége nem a legjobb, mégis nagyon örülök, hogy megörökítették.
