Ilona tényleg így gondolod?....muszáj így lennie?......

Igen. Amikor nincs sem megrendelés, sem anyag, nincs munka sem. Velejár az elbocsátás. Ki ellen és hol lázadnál? Mindenkit, idöseket, fiatalt elküldenek kényszerszabadságra, aztán véglegesen. A párom elsök között volt, mert külsös munkatárs volt. A törvény így szól nálunk. Nevet ugyan rajta, de látom, nagyon megviseli, hogy évek óta így játszanak a munkaadók, felvesznek-kirúgnak embereket, mert ez így olcsóbb megoldás. Ez a piaci törvény.

Sajnos így van! A pillanatnyi érdek, a haszon számít csak a munkaadóknak! De jó volna látni csak egyszer, hogy ők gondolnak előre áthidaló munkát biztosítva, esetleg átmeneti kisebb haszont elkönyvelve, de nem játszanának az emberekkel! (negyed évente ugyanazok a hirdetések: ekkor megválnak a minimál béren felvett emberektől:nem igaz, hogy nem találják az igazi munkaerőt: nem is akarják megismerni, megtartani!) Ki gondol a lelki törésekre, vagy az anyagi ellehetetlenülésre - pillanatnyilag is rossz, de a jövő.... (pl.nyugdíj is kisebb lesz). Vagy arra a helyzetre, mikor 1 év (nagyon gyorsan eltelik) múlva ellátás nélkül marad az illető, mert segélyekre sem jogosult az egy főre eső járandóság épp csak átlépése miatt. Akkor pl. fizetni kell saját magának a TB-t is, mert másként fizetnie kell mindenért! S ha feléltük a tartalékokat, miként valósíthatja meg magát az amúgy szép reményű, jó szándékú tehetség? - akinek esetleg még családja is várja, hogy álljon a sarkára! (Ő meg is tenne mindent, csak hát a lehetőségek korlázottak!) Ezt mind átéltem egyszer 15 éve, és most is -e szomorú cipőben járok! De ne ilyessz meg: ez az út nagyon rögös, de még nem a mennybe vezet! Oda talán az egyébb szerető elengedéseink (stb) juttatnak.

Nem ijesztelek meg, ez csupán tény. Nem is lehetne másként. Az elbocsátás mindig kudarc és a kudarcok lelkileg megviselnek. Beteggé tesznek. Teszel ellene mindenféle pozitív gondolatokkal, sporttal, szórakozással, tanulással stb. Aztán eljön az idö, mikor kevés. Elfáradsz. Elfáradsz hinni is bármiben. Eröszakosnak kellene lenni, tolakodni, könyörögni, hazudni, hogy te vagy a legjobb mindenben. Akik ezzel a tulajdonsággal születtek vagy nevelödtek, életrevalóbbak. Én mindig utáltam könyörögni. Mindig is úgy gondoltam, most is így gondolom, hogy a jól és becsületesen elvégzett munka a garancia. Minek külön reklám? De nem így van. Milyen régóta tudjuk és mégsem megy a kuncsogás sem nekem, se a páromnak. :(