Fotó: GedankenSplitter - cím nélkül
Itt a te benső földed
Itt a te benső földed öbleivel és mostoha
szárazföldjeivel,
és aki most csónakba száll s elindul önnön csöndjében
magányosan, te vagy,
nézed, mint tűnnek el tulajdon partjaid, rajtuk
teremtett lelket sem találsz,
csak olykor egy-egy sötét árnyat, mely roppant
rémületében ing,
mint egy imént lemetszett fő döbbent emlékei.
De nem vagy gyilkos, nem, csupán „szerencsétlen” –
mondod magadra.
Más neved nem is volt soha,
minden társaságod ez.
/Jules Supervielle – Rónay György fordítása/
