Az elmúlt napokról és gondolatokról
Más időbeosztás, más történések tarkítják hétköznapjaim, mióta Bella hozzánk került. Nehéz az átállás a korai és esti időpontokra. Előfordul, hogy napközben pár órára szundítanom kell, mert elfáradok. Természetesen tudtam ezekről a nehézségekről, mint pl. a szobatisztaságra való nevelés. Haladunk. Ha előfordul néha „baleset”, sokszor az én hibám, mert túlságosan elbibelődök az öltözködéssel, fésülködéssel. Mire elkészülök, már megtörtént a baj és nincs jogom összeszidni, miért nem tartotta jobban vissza. Kicsike még. Szóval, az alkalmazkodás megy ezerrel. Én őhozzá, ő hozzám.
Az elmúlt napokban volt már orvosnál. Egyedi, azonosító chipet kapott a nyakába, amit rendkívül jól viselt. Kapott EU-s útlevelet is. Így utazhat velünk a későbbiekben. Szombaton volt a bemutatkozás a kutyaiskolában. Fontos. Hiába volt fiatal koromban kutyám, sok mindent elfelejtettem. Sok szokás megváltozott. Számomra újdonságnak hatott, hogy nem szabad lépcsőztetni a kiskutyákat, mert idősebb korában maradandó csontfájdalmai lesznek az állatorvosok kutatásai, felmérései alapján. Tehát óvatosan, fokozatosan fogunk majd lépcsőzni.
Olvasgatok cikkeket a világhálón és meglepődöm, mikor gondolataimat, elmélkedéseimet leírva is látom: „– Nehéz egy kutya lelkébe belelátni – tűnődött a Tappancs Tanya udvarán a pszichológus. – Olyan információs csatornái vannak, melyek az ember előtt mindig zárva maradnak. És van egy csomó tulajdonságuk, melyek belőlünk hiányoznak. Tudják például, ki a jó és ki a rossz, és kódolni tudják még a pillanatnyi lelkiállapotunkat is. Érdemes rájuk hagyatkozni, hiszen ezerszer jobb emberismerők bárkinél. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlenül tiszták. Sosincsenek hátsó gondolataik. Azt hiszem, sok mindent megtudhat az ember önmagáról, ha jóban van az állatokkal.”
http://www.delmagyar.hu/hirek/a_szegedi_tappancsnal_jart_vendegsegben_popper_peter/128649/
Egyetértek Popper Péterrel. Amióta Bellával vagyok, igyekszem megérteni, mikor és hogyan szelektál egy-egy embert séta közben. Sokszor érthetetlen számomra, mikor nekem rokonszenves nőt vagy férfit megmorog, néha megugat. Ilyenkor figyelek, mi az, amit én nem veszek észre, amit ő viszont igen. Amikor egy kiránduló férfit megmorgott és nem közeledett kedvesen hívó szavára. Ingrid szerint, (a fiam barátnőjének édesanyja, szintén kutyatulajdonos), a fején lévő kalapja miatt moroghatott. Amikor levette a fejéről a kalapot, Bella óvatosan felé indult és lassan szimatolt. Lehetséges, hogy a kalap nem tetszett, de szerintem inkább a hangja. Sehogy sem harmonizált a férfi vonásaihoz. Az biztos, hogy Bella ösztöne megbízható, mert nálam azonnal müködésbe lendül egy másik érzés, ami elnyomja az első benyomásomat, amikor ismerkedek valakivel. Az az évek során megszerzett, megtanult tapasztalat, hogy ne itélkezzek külső jegyek alapján. Szocializálódtam. Bella most ezen az úton jár. Tanulja a szokásainkat, a beilleszkedést a kutyák társadalmában is, amikor sétálni indulunk.
Egy réghallott, kedves dal melódiája járja át a lelkem mostanában. Kutya és pillangó a címe. A sárga levekről jutott eszembe, ahogy Bella kapkodva szaladt utánuk a szélben. A pillangók után is biztosan így szökellne, gondoltam. Nem ismeri még. Mikor született, azok éppen szálltak el a nyárral.
