Nagy hóesésben érkeztünk Bécsbe és élveztük minden percét a „hódításnak". Jobban mondva, Bella, én csak gyönyörködtem önfeledt ugrálásának a parkban, a Duna parton, amit hangos vakkantással kisért. Öreg kutyások, idegen sétálók meg is álltak egy kis időre gyönyörködni benne. Mégis, számomra a legmeghatóbb viselkedése tegnap este volt. Hazafelé sétálva összetalálkoztunk egy másik, hasonló termetű kis kutyával. Hosszasan szimatolták egymást, majd a búcsúzásnál Bella váratlanul két mancsával átölelte és nyalogatta az orrát, száját. Korábban nem láttam ilyen gyengéd vonzalmat másik kutya iránt. Nagyon szép látvány volt.