Fotó: .ambra - federleicht
Virágot
Azt mondom, nevess,
(és még le is rajzolom
arra a fehér cetlire,
amit magam előtt
szoktam tartani,
hogy rajzolhassak neked)
de most mondd te is,
vagy ne is, - inkább sercegtesd
a papíron tollad hegyét,
és görbületébe
ültesd mosolyod;
egyszer elmúlik a fagy,
egyszer kinyílnak a szavak...
/Dobrosi Andrea/
Visszajöttem Magyarországról. Ezzel a reményteli verssel köszöntöm az új évet a blogomban és vele minden kedves olvasómat.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
