Fotó: Fa Niente /fotocommunity.com/
...de a besározás attól még besározás marad.
Nekem mindig is nagy gondolkodó, filozófus marad Heller Ágnes. Sajnálom és szégyenletesnek tartom a körülötte folyó herce-hurcát. Idézek egy régi írásából, amiért én megkedveltem, megszerettem, gondolkodását, életfilozófiáját hozzám közelállónak éreztem és érzem most is.
"...Mikor hiszékeny egy ember? Ha mindent készpénznek vesz, amit mondanak neki. Nem okvetlenül a kétkedés képességének van híjával, hanem az ítélőképességnek. Ha elhisszük például szüleinknek azt, hogy nem rendes gyerek az, aki kínozza az állatokat, akkor nem vagyunk hiszékenyek. Minden, vagy majdnem minden barátunknak is ezt mondják a szülei. Megértjük, hogy a felnőttek nem tartják rendes gyereknek azt, aki kínozza az állatokat. Meg is kérdezhetjük, hogy miért nem, de elhisszük, hogy így van, és nem kételkedünk benne. Úgy ítéltük, hogy nincs okunk ebben kételkedni. Legfeljebb azt választhatjuk, hogy nem leszünk rendes gyerekek. Ha azonban valaki becsönget a lakásunkba, hogy eladjon egy márkásnak mondott képet potom áron, kételkedünk, mert ítélőképességünk szerint itt valami nincsen rendben. Az ítélőképesség dönti el, hogy kételkedjünk vagy higgyük el azt, amit mondanak vagy amit ígérnek nekünk.
Mi szokta hatályon kívül helyezni már a legegyszerűbb helyzetben is ítélőképességünket? Vagy erős vágyaink és szükségleteink, vagy pedig tömegneurózis és tömeghisztéria. Az első esetben azért hiszünk, mert vágyunk és akarunk hinni, holott minden okunk megvan arra, hogy kételkedjünk (abban, amit hiszünk), a második esetben azért hiszünk, mert félünk kételkedni. Nem azt a régi közhelyet akarom megismételni, hogy a szenvedély vakká tesz, mert hiszen látóvá is tehet. Az ítélőképesség nem mond okvetlenül álljt a szenvedélynek, de módot ad nekem arra, hogy felismerjem, ha ez a vágy, ez a szenvedély nem tett látóvá. Az ítélőképességet nem az rontja meg, hogy mással szemben nincsen distanciánk, hanem hogy önmagunkkal szemben veszítjük azt el.
...A hiszékeny ember az, aki a vágyától vezetve abszolút igazságnak fogadja el, amit neki mondanak, anélkül, hogy meglenne megítéléséhez a kompetenciája. Mindenkinek megvan a kompetenciája, megítélheti, hogy rendes gyerek-e az, aki kínozza az állatokat. De nagyon kevés embernek van meg a kompetenciája annak megítéléséhez, amit az ufológusok neki tanítanak. - Ilyenkor azt kell mondani: tudom, hogy hiszem. Nem azt, hogy tudom, és azért hiszem. A hiszékeny azt mondja arra, amit hisz, hogy tudja, holott nincs kompetenciája annak megítélésére, vajon tudja-e vagy pedig nem.
...A hiszékeny ember a csaló és a demagóg játékszere. De a tréfamesteré is. Attól függ, hogy mi az, amiben ítélőképessége felfüggesztésével hisz.
A tudományok kóklerei, ha politikai célokat nem szolgálnak, nem különösen veszélyesek. A hiszékenység ellen az egyes esetekben van orvosság, de a hiszékenység, mint olyan ellen, nincs. Hiszen az ember természettől fogva törekszik a tudásra. Van nehéz tudás és könnyű tudás. A hiszékenyeké a könnyű tudás - ismétlem, függetlenül attól, hogy a hiszékenység tárgya egy ma kanonizált tudományos igazság, egyfajta mástól átvett tapasztalati tudás vagy pedig egy kókler egyéni agyszüleménye.
De hát miből gondolnánk, hogy az emberek mindig a nehezet fogják választani? A megalapozott tudás, mindenesetre, nem ezt igazolja. Aki azt hiszi, hogy az emberek többnyire a nehezebbet fogják választani, annak nincs sem személyes tapasztalati tudása, sem pedig jó ítélőképessége, az bizony, hogy rövidre fogjam, egy nagyon is hiszékeny tudós."
/Heller Ágnes - részlet az Elmélkedések a hiszékenységről c. írásából/
