Fotó: Claudia Bellinghausen - Einst lag sie im Schnee...
Egyedül
A hóesést néztem,
óriás pelyhek hulltak körém,
oly soká, hogy a vén fák
ágai már a földig értek.
Egyszerre valami engem fölemelt,
s vitt, vitt föl az égnek.
Egyedül szálltam, mint álmaimban,
a pelyhekből szárnyam lett,
s rettentő erő volt szárnyaimban,
csak repültem és már azt se bántam,
hogy végképp egyedül lettem a világban.
/Kálnay Adél/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
