„Tudod arra gondoltam, hogy a lélek olyan lehet, mint a hóvirág. Télen mindenféle csúnyasággal van eltakarva, de ez a csúnyaság nem csak takarja, védi is, hogy valami ártó szándékú fagy kárt ne tegyen benne. Hogy a lélek létezése is olyan elképzelhetetlen, mint az, hogy a hóból egyszercsak előbukkan a legvédtelenebb, legtörékenyebb virág, a hóvirág. Nem szívós, mint a kaktusz, nincs benne erő, és mégis legyőzi a telet. Az ereje a gyengesége, ő a fagyból előbúvó lélek. Nem jó, nem rossz, csak van. A lélek is sokáig téli álmát alussza, és csak arra vár, hogy eljöjjön az ő tavasza, és bármilyen gyenge, bármilyen erőtlen, ha itt az idő, legyőzze a zord telet. Ő a fagyból előbúvó hóvirág."

/kaktusz/