Régen...
Régen, mikor autónk volt, ez a dallam sokszor kisérte hosszú utazásunkat hazafelé. Az autópálya két oldalán unalmas, szürkébe hajló, havas síkságok feküdtek. Az egyre erősödő, sodró erejű zongoraszólamban váratlanul megszólalt Garbarek szaxofonja, mint egy fájdalmas kiáltás. Vagy talán, mint egy ujjongó reménység? Inkább az utóbbi, hiszen mégiscsak hazafelé tartottunk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
