Vagyunk, nézünk, de minket nem lát senki. Elbújtunk a hőség elől.
2011.06.23. 15:18 :: dreamersquill
4 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anolin.blog.hu/api/trackback/id/tr706226685
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Púdertükörtánc 2011.06.23. 15:28:01
eszméletlen a blöki! :D
akárcsak egy ember! - biztosan nagyon okos lehet.
a fotó pedig fantasztikusan jó:D
skyppy 2011.06.24. 05:53:30
:-))) pont mint Marcipán ő is roppant kíváncsi, mindig ott kell lennie,ha történik valami:-))))
amerika24 2011.06.24. 06:17:24
...ezt nagyon tudják...:)...Süti is valahogy így les ki a kerítés rácsára kapaszkodva ...
anolin 2011.06.25. 00:01:48
Púdertükörtánc: :) igen, sokszor úgy viselkedik, mint egy ember. Talán ezért is van, hogy úgy érzem, mintha gyerekem lenne.
Skyppy: nagyon kiváncsi. Egy forgalmas keresztezödésre néz az ablakunk és sokszor hall kutyaugatást is, amire válaszolnia kell, szerinte. :)
amerika24: aranyosak nagyon, mikor kiváncsiak. :)
