Nem csodálom, hogy meg fogott. Nagyon jól el van találva a zene, és hozzá a klip is. Még engem is megérintett, és azon kezdtem gondolkodni, hogy nyomozok egy kicsit David Sylvian után úgy zeneügyileg, mit is találhatnék a fogamra/kedvemre valót. :)

:) Biztosan találsz kedvedre valót, bár dalai többnyire borúsak, szomorúak.

Ha olyan a többi is, mint ez, akkor szeretni fogom úgy érzem. :)

Biztosan, ha ez a dal megérintett. :) Nekem a mostani dalai jobban tetszenek, mint a Japan együttessel szerzett dalok. A szövegek is sokkal kifinomultabbak, elgondolkodtatóbbak. Milyen furcsa, alig pár évvel fiatalabb nálam és soha nem hallottam róla.

Nem mindenki lesz világhíres. Az csak Amerikában adatik meg, és csak egy tucat embernek. A többiek neve szinte a határon sem jut át.

Azt gondolom, pénz is kell a világhírhez. Reklám. Sok-sok reklám. És sok-sok szerencse.

Félve néztem párhuzamosokat húzva,...... nincs új a nap ill tánc és zene alatt sokmindent véltem, féltem látni ebben és a zene hűvös nyugalma, a hang vibráló ellenpontjaival, ...... erre mondják, hogy okoskodom, tehát vagyok, csak amit láttam és hallottam az félemlít meg.

A félelem jogos, és érteni vélem. Én sokszor néztem végig. Mindannyiszor más-más gondolatot ébresztett, kérdéseket, melyekre megnyugtató válasz nincs, csak mérhetetlen fájdalom és tehetetlenség, hogy a legszebb érzés, a szerelem sem ment meg minket a haláltól., a ránk kiszabott haláltól A hatalom elvakult szolgálata erősebbnek bizonyul. Amikor egy rövid pillanatra lehet látni a halálfejet a katonatiszt tányérsapkáján, eszembe jutott egy nemrég látott film, Az ismeretlen férfi címmel Liam Neeson-nal . Abban szerepelt egy ügynök, aki a Stasi idején szolgált, ő mesélt egy különleges brigádról, Halálbrigádnak hívták. Gondolom, itt is ezek lehettek.

Még egy gondolat a táncjelenet kapcsán. Megfigyeltem (olvasmányaim során is), hogy az egykori gyilkosok, nácik szerették a szép művészeteket, mint itt a táncot. Mindent, ami a szépség fogalmába tartozik. Láthatóan átélik és ez az, ami engem elborzaszt, mert nem tartom ésszerűnek, összetartozónak. Aki a szépséget szereti, az nem rombolhat, gyilkolhat. Tudom, hogy az emberi elme nem így működik. Ettől olyan félelmetes. Kiszámíthatatlan.

Radnóti sorai dübörögnek a fejemben, "oly korban éltem én e földön, mikor ez amber...." vajon ez a mult? vagy most? vagy a jövőt jósolta meg? 'A mesterségem a halál' c. könyv nagyon jól leírta ezt a dolgot, amit most írtál, érdekes fejlődési folyamat, ami megtalálható a nácik fejlődésében, de a japán történelemben a sogunátusok idején is megtalálható. Remélem a jelenkorban nem kezdődfik ugyanaz a bigott szemlélet, mint ami akkor (bár jelei, nyomai a mai magyar társadalomban a jelenlegi vezetés stílusa miatt igencsak fellelhetőek) volt. A szépség, kultúra, műveltség mindenkié, legyen az koldus, vagy gazdag, vagy gyilkos, vagy szent. Az átélésről, nézd meg az arcokat, igen érdekes képeket lehet kapni, és a mögöttes tartalom az ami mégjobban elborzaszt e klipp láttán,mert minden megtalálható az arcok, és gesztusok mögött, ha javasolhatom, akkor nézd végig egyszer úgy, hogy a táncost meg se nézed, csak a "statiszták" arcát, és mozdulatait , beállítási pózaikat, ezért zseniális ez a klipp, mert valami olyat ad, ami a szem elől el van rejtve, és nagyon komoly félelmet kelt - bennem legalábbis.

"A szépség, kultúra, műveltség mindenkié, legyen az koldus, vagy gazdag, vagy gyilkos, vagy szent." Igen, így igaz. Gondolatom és hitem szerint a kultúra ismerete, a műveltség, a szépség szeretete emberileg jobbá tesz. Ez az én bajom vele, hogy nem. Nagyon nem. Inkább birtokolni szeret. Valóban rosszul írtam, hogy ezek a katonatisztek nem éreznek át semmit, ill. éreznek valamit, ami belőlük hiányzik. A lelki nagyság. A tehetség hiánya, amit jól álcázott közönnyel néznek végig. Itt a hangsúly az tettetésen van, mert nem ülnének le ennyien nyugodtan és néznék végig ezt a táncot. Lehet bennük írígység is. Lehet szadizmusra való hajlam is a nézésükben, ahogy az embert nemcsak testileg, de lelkileg is lemeztelenítik. Itt a meztelen testnek is jelentősége van. Emlékszem az első megrázó élményemre hét-nyolc évesen, mikor egy világháborús képes történelemkönyvben megláttam a meztelen nőket hajkurázó német katonatiszteket. Sírtam, mert átéreztem a meztelenség kiszolgáltatottságát. Senki nem adott választ akkor a miértemre azon kívül, hogy ilyenek az emberek. Gonoszak.

Csak 1 dologra szeretném felhívni a figyelmet biztos, hogy ez tánc????????? és nem egy vergődő ember végső reakciói? a körben lévők, meg nem nézők, hanem aktív résztvevői valaminek?

Miért ne lenne az? Ez az igazi átélés, kifejezésmód, ahogyan táncolt. Szerintem egy filmből van összevágva. Még nem láttam. Ha több időm lesz, utána nézek, mert érdekel. Innen gondolom: http://www.youtube.com/watch?v=7hBBerGAzIM&feature=related

Kedves neduddgi! Megtaláltam a filmet: Az éjszakai portás http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=52747&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Nem értettél meg. Ez tánc, de amit elmond. Meg fogom keresni ezt a filmet, mert kíváncsivá tettél. Köszönöm. Szeretem amikor valami jóra is találok a neten. Valószinü, hogy sokszor fogok még ide látogatni. Remélem nem haragszol meg ezért. Maradok 10-telettel NEDUDDGI

Bocsánat, rosszul értelmeztem. Én is úgy gondolom, hogy egy kétségbeesett ember utolsó reakciója. Akik nézik, lehet, hogy közös program, esemény hozta őket össze, nem tudom. Erre enged következtetni, hogy volt, aki később jött megnézni a táncot. A filmet én is megnézem. Nagyon érdekel és szívesen olvasom véleményedet.