Megdöbbentő

„Ősi szabály a szociológiában, hogy mindig a szegény segít a szegénynek." - mondta az általam eddig tisztelt Hegedűs Zsuzsa szociológus. Nagyon álszent állítás. Tudja jól, hogy ezzel a mondatával úgy „védelmez" szegényeket erkölcsileg, érzelmileg, hogy közben a gazdagokra kacsint. Korrektebb embernek ismertem.

Mindig kell csalódni. Mindig mindenkiben kételkedni kell. Különösen a mai pénzközpontú világunkban. Akit a pénz szaga megcsap...hiába, megszédül.

Ez a lekezelő és kioktató stílus is, ahogyan beszél a városi értelmiségről  „Ez a hülye pesti liberális értelmiség hangja" - nem vall szociális érzékenységű emberre.

http://nol.hu/belfold/20110802-_azt_nezem__hany_ehes_gyerek_van_#

Ha belegondolok, milyen nehéz állatokat nevelni úgy, hogy nincs hozzá elég anyagi fedezet a táplálék, az orvosi ellátás biztosítására, nem vállalnám. Ugyanolyan felelősség ez, mint gyereket felnevelni. Ráadásul kell hozzá igen erős elszántság, „kegyetlenség" az általunk felnevelt, megszeretett jószágok megöléséhez. Nem lennék erre képes. A kényszer rávinne, nem tagadom. Mégis, ez az odavetett, „élj meg, ahogy tudsz" módszert nagyon megalázónak érzem. Nem elég, hogy mélyszegénységben élek, hanem még butának, élhetetlennek kell tűnnöm a világ szemében.

Ez a bajom az általa megalakított alapítványával. Ahogy olvasom, nem alaptalanul.

http://index.hu/belfold/hirek/2011/08/03/patkanyok_tizedelik_az_adomanyba_kapott_allatokat/