Betyárnóta
Szokásomhoz híven, a napi hírek közt tallózgattam. Eljutottam a Betyársereg nevezetű, kétes hírű szervezethez az egyik hírportálon. http://nol.hu/belfold/betyarsereg__gyomorforgato_eloadas_a_magyar_szigeten
A neve után kutatni, frissíteni kezdtem a betyárvilágról tanult, kissé romantikus, a Rózsa Sándor c. film által kialakult elképzeléseimet. Emlékszem, kislányként mennyire tetszett a főhőst alakító Oszter Sándor. Szinte hetente drukkoltam, hogy sikerüljön elszöknie a zsandárok elől.
Itt van ez a szép népdal is a Muzsikástól, mely megerősítette rokonszenvemet a betyárok iránt. A kisemmizettek, a kiszolgáltatottak védőinek gondoltam őket és nem rablóknak, főleg nem gyilkosoknak. Elbizonytalanodtam.
Az általam kiválasztott kis elbeszélésekben egy valami közös. Kiérződik az a légkör, ami az akkori betyárvilágban volt és ami napjainkban is fellelhető: a félelem.
Zsarkóné megveri a betyárokat
"Vígh János öregapám mondta, hogy Zsarkóné Lázár ángyó erős asszony vót. Az öreg Zsarkó viszont gyönge vót. Amikor a bëtyárok rátámadtak az öthalmi tanyájukban, Zsarkóné gyorsan öregasszony ruhába bújtatta a férjit, oszt aztán engedte be a türelmetlenül dörömbölő bëtyárokat. Zsarkóné még félreállt a kemönce mellett. Az ura asszonyi hangon rimánkodott, hogy »në bántsanak, në bántsanak«. Elvonta a figyelmet a feleségirül.
A bëtyárok ëgyike mondta, hogy »üssétök lë ezt a vén kurvát!« Erre Zsarkóné előgyütt, és ëgy közönségös mángorló fával ëgyenkint úgy állon vágta űket, hogy azok harcképtelenök löttek. Három bëtyárt vert lë, a negyedik mán elszökött. A lëütött bëtyárok a börtönben éhön haltak, mert az állukat nem tudták övésre használni."
(Kérdő Szűcs Ernő)
A kapzsiság próbája
"Kiss Józsi János tanyája a szögvári úton vót. Ëgy este három bëtyár bekopogott, hogy erisszék be űket. Rabolni akartak. Nem is köszöntek, de az öreg Kiss szívesen fogadta űket. Hellyel, mög vacsorával kínálta űket.
Vacsora végin ëgy nagy fejű rabló ëgy darab sajtot el akart vinni, de az öreg Kiss nem engedte. Tréfásan aszonta, hogy
- El nem viszi kend!
A bëtyárok fölhorkantak. Erre Kiss egész sajtot ád nekik.
Vacsora után az ëgyik pézt kínált, az ujjai közt forgatva a bangókat, hogy
- Válasszon, gazduram - de az öreg nem fogadta el.
- Szöröncséje vót, kendnek, különben lëlűttük vóna a kapzsiságájért, mint ëgy kutyát!"
(Kérdő Szűcs Ernő)
...Embert barátjáról...
"A hatablaki oskolán hazul élt az 1879 körül születött Kérdő Szűcs András. Jómódú gazda vót. Ëccör Sámsonra hízókat adott el. Mögtudta ezt a mellette lakó Rácz János, aki cimborált az utolsó vásárhelyi bëtyárral, Farkas Jancsival. Ëgy éccaka möglepték a tanyát, de Rácz úgy zörgetött be, mintha ëgyedül lönne. András ősöm kinyitotta az ajtót, de ekkor Farkasék is benyomultak a tanyába.
Rácz János kérte a gazdát, hogy adjon neki pénzt kölcsön, de András vonakodott adni. Rácz csak erősködött tovább. Ekkor András időt akart nyerni. Aszonta, hogy ő szól az istállóban a bérösnek, hogy takarja lë a Ráczék lovát, mer tél vót, oszt, hogy në fázzanak mög. Gondolta, hogy addig majd csak tudnak segítségöt hozni.
De ekkor Farkas Jancsi mondta, hogy ércse mög, András öcsém, itt virradatra ha törik, ha szakad, de péz köll! András oszt ebbül mögértötte, hogy a pézt erőszakkal is elvöszik tűle. Oda is adta.
Másnap hazagyütt az apjáhon a városba, Kérdő Szűcs Tamáshon, aki aszonta neki, hogy ő inkább odaadja a pézt a fiának, de në tögyön följelentést a bosszúálló Farkas ellen, mert jobb az ilyenökkel jóban lönni.
Ettül kezdve oszt Farkas Jancsi, aki a pézt soha mög nem adta, jóba lött Andrással, akivel a kutasi állomáson barátságosan beszélgetött. András szégyölte, hogy ilyen a barátja. Suttogtak is körülötte, hogy melyik löhet Farkas Jancsi: a kicsi vagy a nagy?"
(Kérdő Szűcs Ernő)
