Ebben az a gyönyörű, hogy népdal, egyszerűnek tűnik, ha azonban el akarnánk énekelni, rettenetesen nehéz. Ha jobban megfigyeli az ember a dallamot, akkor a volt egyszer egy vadnyugat szájharmónika dallam is megtalálható benne, ez is bizonyítja, hogy a népek vándorlása, a kultúrát is remekül elegyítette.

Köszönöm. Nagyon szeretem a népdalokat. Nem volt mindig így. Egy régi kolléganőm, barátnőm vitt el először egy budai táncházba még a hetvenes évek közepe, vége felé. Akkoriban nagy divat volt, úgy emlékszem. Ott ragadt rám a néptánc és dal szeretete. Ez csak megerősödött, mióta külföldön élünk. Ehhez a dalhoz annyit még, hogy nagyon-nagyon szeretem. Ahogyan szól, amiről szól, mindent szeretek benne. Még két dalt is, az egyik a blog oldalán található Sebestyén Márta dal, a Fúvom az énekem. Másik dal szintén tőle, az Istenem, istenem. Erre mondták az olaszok a lányomnak, meseszép.

Sebestyén Márta nem véletlenül az ami, és én nagyon tisztelem azt a munkát, amit Ő a népzene megismertetésében elvégzett eddig, és remélem, hogy még nagyon sokáig fog minket megörvendeztetni hangjával, és népzenénk világban való népszerüsítésével. Annak is örülök, hogy sok fiatal lány énekel úgy mint Márta, nem utánozzák, hanem ez az a hang, ami a népdalok előadásához remek, de ha valaki utánozná, hát istenem a csak az igazán nagyokat szokták utánozni.

Én is nagyon örülök, hogy sok fiatal lány énekel, mint pl. Szalóki Ági vagy Herczku Ágnes. Nagyon szeretem öket is. Régebben írtam, ill. tettem be blogomba egyik közös dalukat, Édes kicsi galambom címmel. http://www.youtube.com/watch?v=33uwiNRIhh0&feature=related