/Lohmüller György - now that we have all/
Oly hosszú volt a huszonhárom év,
S oly messze van az én hazám.
Időm lejárt, a Földet elhagyom,
Mert Gammapolis vár reám... /Omega - Gammapolis I./
„Nagyon izgalmas kihívás volt, hogy tudok-e úgy írni szövegeket, hogy mindenki teljes természetességgel Omega-szövegnek gondolja. Úgy tűnik hogy sikerült." - állítja Bródy János.
http://hvg.hu/kultura/20110926_omega_vas_lena_brody_janos
Valóban sikerült a megtévesztés. Mégis van bennem egy kis ellenérzés, vajon jó volt most ezt megtudni huszonvalahány év után? Nem tartom nagy dicsőségnek ugyanis, hogy megvezettek több ezer tini rajongót. Fura belegondolni, hogy titokban talán jót derülhettek az örjöngő, fanatikus tinilányokon, amint vitatkoznak, kinek a kedvence a legjobb. Az Omegáról mindig a házmesterné lánya jut eszembe, ahogy lesajnálóan nézett végig rajtam, mikor mondtam: én a Metrót szeretem...
A gyors reggeli hírolvasásból lett egy pár órás zenehallgatás. Régi Omega dalok között tallózva rátaláltam az egyik kedvencemre, a Gammapolis I.-re. Ezen a videón Lohmüller György csodálatos, szürrealista képei láthatók. Itt is megtekinthető: https://sites.google.com/site/surrealpaintings/