A csend

Felébredt egy meg nem írott dal,
Hangnélküli hangon megszólal.
Fölkapom rá én is a fejem,
Sebességet vált rá a szívem.

Halkan járok lépteim fölött,
S semmit érzek két ujjam között.
Hallgatom, mi sosem halható,
Többet mond, mint egymillió szó.

Furcsa zaj a csend,
Furcsa hang a csend.
Furcsa zaj a csend,
Furcsa dal a csend.

Mellém ül a csend, mint jóbarát,
Szomjazom a képzelet szavát.
Éhes vagyok, bontja asztalát,
S a holnapot, mint almát, nyújtja át.

Furcsa zaj a csend,
Furcsa hang a csend.
Furcsa zaj a csend,
Furcsa dal a csend.

/Adamis Anna - Presser Gábor - Tahi Tóth László énekel/