...hát elég nehéz ezt megtanulni...ha sikerül valami, akkor általában repülünk, ha meg nem , akkor süllyedünk...az ember már csak ilyen...:)

Nem is lehet megtanulni, hiányzik belőle a szenvedély és a szenvedély mindig is kockázatos volt. Hát én elmondhatom, vállaltam a kockázatot. Mégis, miért tettem be ezt az idézetet? Talán, hogy megnyugodjak és ne építsek légvárat. Legyek elégedett, fogadjam el azt, ami van.

Legszívesebben teleaggatnám magam mindenféle amulettekkel. ... De nem teszem. És visszanézve azt látom, két lábnyom halad az utamon. :)

:) Valamikor hittem ezekben az amulettekben, főleg a kövek gyógyerejében és hordtam a nyakamon. Ma már csak gyönyörködöm bennük, mert olyan szépek.

"Hétfő, kedd a munkához semmi kedv; Szerda az jó nap, majd dolgozunk holnap! Csütörtök, péntek, vége a hétnek, seggére verünk a megmaradt pénznek!" (ismeretlen költő) ----------------------------------------------- Győr utcastanján, vásárban láttam ilyen kőárust, minden kövecske -szerinte - egyfata betegségre, vagy emberhez passzol. Amikor viseli, akkor segít. Én sem nagyon hiszem, hogy így van anolin. Már csak szintén megcsodálgatom ezeket a köveket, természetes, csiszolt, vagy metszett formában, mint bizsu. Kőleves. Ismered? :D :D ----------------------------------------------------

Ismerem. :)