Hallgatni arany...

Sokszor hallottam fiatalabb koromban és mindig zavart, mert volt benne álszent kettősség, amit akkoriban nem tudtam megfogalmazni. Bölcsesség és cinkosság. Különösen cinikus volt azoktól ez a bölcs tanács, akiknek naívul kiöntöttem a szívem.

Ma olvastam egy blogot és nem tudok szabadulni ezektől a mondatoktól: „...Csak egyszer azon veszed észre magad, hogy te is hallgatsz. És a hallgatás megöl."

Elgondolkodtató és egyszerre riasztó is, mert régóta érzem ennek a súlyát, mikor az otthoniakkal beszélgetek. Önkéntelenül is visszafogom a szavakat, magambafojtom gondolataimat, érzéseimet, mert... jobb a békesség. Azonban tudom, valahol ez nem járható út. Túlságosan belénkívódott a „hallgatni arany" cinikus és gyáva bölcsessége.

Félek, nagyon nagy ára lesz ennek.