Fotó: Anke Merzbach
üveggyöngyökért merülünk egyre mélyebbre
mindig,mindig
mert szeretnénk
a napfényben fürödni
mindig,mindig...
/Presser Gábor - Sztevanovty Dusan - Katona Klári/ Forrás: Éjszakai üzenet
Évforduló...mit is írhatnék? Ebben a dalban benne van minden: találkozásunk, történetünk, a vágyaink, az álmaink, küzdelmeink és a magányunk. Több, mint harminc évtized.
mindig,mindig
sosem kérdeztél,
sosem csodálkoztál.
sosem térdeltem le,
sosem alkudoztál
de a forrásvíz az ujjaim közt
annyiszor elfolyt,
míg a mutatvány,a tûzijáték
elvarázsolt.
a redôny rései közt
hajnal szivárgott át.
legszebb perceinket
álmok eltakarták.
mert a kinyomtatott boldogságért
küzdeni is kell,
igaz elfáradtunk kissé,
de nem maradtunk el.
üveggyöngyökért merülünk egyre mélyebbre
mindig,mindig
s mert szeretnénk a felszínen maradni,
mindig,mindig.
ma már nem szidnak meg,
s nem nyitnak ránk.
látod így fogyott el,
a mi összes csodánk.
és a gyermekkorunk zsebeit
mind kiforgattuk már,
és a nyers almába utoljára velem haraptál.
üveggyöngyökért merülünk egyre mélyebbre
mindig,mindig
mert szeretnénk
a napfényben fürödni
mindig,mindig.
egyszer eljön a nap,
és mi megérkezünk.
aki távol maradt,
úgyse tapsol nekünk.
és a kirakatból megszereztünk mindent,ami kell
és már nem emlékszik senki,
mit is mulasztottunk el.
üveggyöngyökért merülünk egyre mélyebbre
mindig,mindig
mert szeretnénk a felszínen maradni
mindig,mindig.
