Andreas Puhl - no tommorow, no tommorow
Mezítlábas szerelem
Ez volt a címe a német filmnek, amit hétvégén néztem. Egy végtelenül kedves, vidám hangulatú film szokványos szerelmi történettel. Kellemes, fülbemászó dalokkal kisérve, mint pl. Didó fent hallható Don´t leave home c.dala. Derűt és optimizmust árasztott. Emberségre, bátorságra bíztat úgy, hogy megnevetett. Bátorság a kiszolgáltatottságot megtapasztalni és bátorság felvállalni a védtelenséget a kihasználás helyett.
Gyógyír ez a film annak, aki megkeseredett, kiábrándult és nem hisz már az emberi érzések tisztaságában, de egy kis reménysugár ott lapul a szívében, hogy szeretne hinni. Akkor is, ha ez nem vele, hanem mással történik meg.
Jó volt nézni és jó most is visszagondolni azokra a sárgás-barna képkockákra, ami alatt ez az örökzöld Cohen dal is felcsendül, a Halleluja. Rea Garvey énekli.
