Mert minden körbejár...
Mert minden körbejár, s megmutatja az álom
Tinéktek is, mit én álmodtam egykoron. /Arszenij Tarkovsky - Erről álmodtam én (részlet) /
Gyere csak, mutatok valamit! Milyen különbség van az öcsém és a barátom gyerekeinek ízlése között? Nézd meg ezt a videót! - invitált párom. Kissé fanyalogva, kelletlenül ültem mellé. Gondoltam, megint egy „b...meg"-es szövegű, igénytelen zene lesz és nagyon sajnálom az időt rápazarolni. Meglepetésemre fordítva történt. Finom, látványköltemény, amit láttam. Ezzel tudom jellemezni ezt a gyönyörű filmrészletekből összeválogatott videóbejátszást. Egy orosz rendező, Andrei Tarkovsky Tükör (Inside the Mirror) c. filmjéről van szó. Ha kimerevítenénk és felnagyítanánk egyes filmkockáit, egy-egy különálló alkotást láthatunk, mint pl. a sötét faház előtt álló fehér kisfa vékony csipkeszerű ágaival. Nem ismertem a filmet korábban, mégis ráéreztem a mondanivalójára. Leginkább meglepett, hogy pontosan hasonló gondolatok, érzések foglakoztatnak mostanában, amiről a film szólt. Néha, amikor látom felnőtt lányaimat táncolni vagy egymás közt beszélgetni, csendes megnyugvás tölt el. Van valami folytonosság közöttünk, amikor egy-egy gesztusuk, szavuk mögött magamat látom és van az a mélyről jövő szomorúság is, amikor anyám öregedő vonásait vélem felfedezni a tükörmásomban vagy őbenne a nagymamámat. Ilyenkor visszagondolok, mikor kicsi voltam és ő pedig nagyon szép. Nemcsak ő, hanem a körülötte levő tárgyak is a maguk fakóságában újra élednek bennem. Kiszíneződnek. A filmben szereplő nő is egy férfinak a felesége az, ki halott édesanyjára emlékezteti. Amikor hosszú hajával a lavórba hajol, ugyanaz a ceremónia, szertartás játszódik le, mint gyerekkoromban, mikor anyám ecetes vízzel öblögette hajamat, hogy lágy és fényes legyen. Aztán az erdő fái között szaladva éreztem hátam mögött a szél süvítését, vagy a huzattól meglibbenő csipkefüggönyök táncjátéka az ablakon keresztül beszürödő fényben, mind-mind finom szeletkéi a gyerekkori emlékeknek. Mint egy álom, olyan ez a film, egyszerre megfoghatatlan és kicsit szürreális. Fájdalmas, ahogy a filmet kisérő, lassan csengő dallam.
