G.G. Jung legrejtettebb titka
Esős, álmos vasárnap déután valami könnyed filmre vágytam. Találomra választottam ki ezt a filmet. Érdekesnek igérkezett a címe: Veszélyes vágy. Abban bíztam, hogy nem lesz valami horror. Egy örjöngő nőt vittek lovaskocsin egy hatalmas kastélyszerű épületbe. Az izgalmas kezdet meglepetéssel szolgált egy sokat hallott-olvasott név a bemutatkozásnál: G. Jung vagyok. Innentől kezdve nem voltam álmos. Nekem ő az emberiség egyik legnagyobb gondolkodója. Szinte minden köyvét beszereztem, ami vele kapcsolatos. Mégis, ebből a filmből tudtam meg, hogy a szerelme, Sabina Spielrein volt. Lehet, az őt megformáló Keira Knigthley érdeme, de nagyon megviselt a sorsa. Leginkább az, hogy mennyire mellőzött volt a kor két legnagyobb lélektudósa Jung és Freud mellett, mikor elovastam az életrajzát. Betegből sikeres orvos lett. Kicsit úgy éreztem, mint egy régen látott Rodin szobrászról készült francia filmben. Mélységes csalódást az általam is csodált szobrászmüvészben, Rodin-ben. Isabelle Adjani játszotta Camil Claudel-t rendkivül meggyőző erővel. Annyira, hogy Rodin műveire nem is tudok fenntartások nélkül ránézni. Itt érdemes olvasni róla és érthető, miért is ez a párhuzam Sabina Spielrein- nel. Azonban van egy alapvető különbség Jung, ill. Freud és Rodin között. A beismerés bátorsága, hogy hibáztak, tévedtek. Freud magához vette munkatársnak.
Jung: "...tekintettel a betegemmel való barátságomra, és teljes bizalmával énfelém, amit tettem, védhetetlen volt. Bevallom, nem túl boldogan önnek, mint apa-figurámnak..."Freud: "...Kedves Miss Spielrein, bocsánatkéréssel tartozom önnek, de a tény, hogy nem volt igazam, és hogy inkább a férfit lehet hibáztatni, mint a nőt, arra késztetett, hogy tiszteletemet fejezzem ki a nők iránt. Kérem, fogadja elismerésemet azért a méltóságteljes viselkedésért, amivel megoldotta ezt a konfliktust."
Mit adott még ez a film? Hiányérzetet, befejezetlenséget. Tudom, nehéz mindhárom nagy egyéniséget így egyszerre bemutatni. Úgy érzem, éppen ez volt a hiba, hiszen mindegyik szereplő élete külön-külön egy estés filmet érdemelt volna. Jung esetében pl. vizionáltam volna egy-egy beteljesült álmait, amik olyan nagyon megviselték. A lényeg számomra mégiscsak az, hogy nem veszített emberi értékéből a film által. Újra elővettem könyveit.
Gondolatok a szexualitásról és a szerelemről: "...A szexualitás szempontjának nevetséges és már-már beteges túlhangsúlyozása voltaképpen tünete egy jelenkori szellemi zavarnak, amelynek főleg az az oka, hogy korunknak nincs helyes fogalma a szexualitásról.""A szerelem csak annak fedi fel legrejtetteb titkait és csodáját, aki képes a feltétlen odaadásra és érzelmi hűségre."
