Kortünet
Fura ez a nap képe ma, mikor ünnepel az ország, pedig volt pár ünnepre utaló szép kép a választáshoz. Vagy nem ünnep mégsem? Lehet, túlérzékenység ez nálam, de a képi világ mindig is vonzott vagy taszított. Szerepe van, üzenete van. Valami „fortélyos félelem“ ez, ami befolyásol mindenkit?...ahogy sok más blogban is érzékelem. Nagyon szívenütött pl. az egyik blogban ez a pár kis szaggatott mondat ezzel kapcsolatban: : “…nem tudom iduskor hol ne legyek ott... óvatosnak kell lenni... nem tudom, miért... soha vagy soha... elsüllyed ez a kis nép... a népek tengerében... bartókostúl, józsef attilástúl…” /Kertész Péter/
Fotó: vanguard - kokárda
A Nemzeti dal nem maradhatott ki soha ezen az ünnepen. Még ez is feledésbe merülne? Meglepődtem, amikor itt olvastam. Én sem szerettem verset tanulni, de anyám addig mondogatta velem együtt, míg kivülről nem fújtam. Fontos volt számára, hogy tudjam, bár nem értettem, nem éreztem át minden sorát. Később, megzenésítve már több jelentést kapott, mély fájdalmat és szenvedélyt ez a vers Tolcsvay László megfogalmazásában. Azóta is ez a kedvencem.
