Fotó: digiart picture - Mythus
Rejtélyes üzenetek
Mostanában többször egymás után álmodom és megmaradnak bennem. Bár személyes, mégis egyszerre szól a világról is. Arról, hogy miként pusztul el a természet, ami minket körbevesz. Lehet, hogy a filmek, a hírek, az erről szóló olvasmányok befolyásolhatták álmaimat, mégis olyan nagy erővel hatottak rám felébredéskor, hogy nem tudtam elfelejteni. Ahogy C.G. Jung fogalmazta meg: a tudattalanom a napali életembe is átnyúlt.
Az első ilyen álmom a fákkal kapcsolatos volt. Valaki hívott Budapestre emailen keresztül, hogy vegyek részt a zöld mozgalomban. Hozzá kell tennem, nem vagyok tagja semmilyen szervezetnek vagy pártnak, de rokonszenvezek minden olyan törekvéssel, ami a természet megmentésével kapcsolatos. Tehát ott voltam, ahová hívtak és döbbenten szemléltem a Szabadság híd két oldalán egymás alatt sorba fektetett zöld lombú fenyőfákat. Úgy feküdtek ott, mintha halottak lennének és egy pillanatra fel sem tűnt, hogy a Duna medre olyan üres. Nem folyik benne víz. Mi történhetett? Nem kaptam rá választ, mert sehol senkit nem láttam. A budai házak helyén feketeséget láttam.
A másik álmom pár nappal később, egy távoli földrészen történt. Talán Ausztráliában? Azért gondolom ezt, mert először oda szerettünk volna költözni, mikor elmentünk Magyarországról és az álmombeli énem is ugyanolyolyan korú volt, mint akkor. Viszont egyedül utaztam, illetve egy gyerekkel, akit ugyan nem láttam, de folyton arra gondoltam, biztos megtalálom a kiscipője oldalára ragasztott, az élénk, piros színű anyagra varrt fehér díszítéséről, hogy az enyém. Az ingatag, magas faállványokon álló, vékony síneken futó vonat ablakából néztem le a nap égette, szikkadt tájra. Egy távoli szürke gomolyagból apró türkíz és kék színek csillogtak felváltva és tudtam, hogy ott van a nagyváros, ahová majd megérkezünk. Azonban helyette egy hatalmas homokpusztaságba kerültünk. Fullasztó volt a levegő. Nem értettem, hogyan lehetséges egy homoksivatagban, ami ráadásul tapadós volt és egyre sötétebb. Az állandó nedvesség egyre nehezebbé tette a légzésem. Kétségbeesetten kerestem valami kapaszkodót. Meglepetésemre, ahogy felágaskodtam, a kékes-rózsaszínben játszó, opálosan fénylő égboltnak hideg, nyirkos érintése volt. Jégpáncél volt, melyen keresztül próbált a nap fénye áthatolni. Az első gondolatom az volt, hogy ki kell fúrni, hogy szabadon áramoljon a levegő. Mintha kitalálták volna a gondolatom, találtam is egy lyukat, amin elcsodálkoztam, milyen vastag a jégpáncél. Egyszerre elfogott a rémület a felismeréstől, hogy ezért olyan párás a levegő, hiszen olvad a jég és mindent elborít majd a víz, és sártenger lesz, csak idő kérdése az egész, mikor következik be. Kétségbeestem, hogy nincs megoldás. Ekkor fel is ébredtem.
Azt hiszem, nincs ennél egyszerűbb és világos üzenete az álmaimnak, mint az, hogy vigyázni kellene a velünk élő fákkal, állatokkal és természetesen a Földünkre is. Vajon, elegen vagyunk-e a Földön, akik vigyáznak rá és van-e megfelelő tudásunk pl. egy özönvíz elkerülésére? Nem tudom. Azonban biztos vagyok benne, sokunkat foglalkoztathat, ha már a tudattalanomba így beférközhetett ez a probléma a filmek, a hírek, az olvasmányok útján. Jók ezek a figyelmeztető álmok. Kellenek ezek a rejtélyes üzenetek. A mi lelkismereteink ők. Hallgatni, figyelni kell rájuk.
"Bármily szkeptikus és kritikus vagyok is olykor, arra még sohasem vetemedtem, hogy az álmokat amolyan elhanyagolható apróságnak tartsam. Ha értelmetlennek tűnnek, akkor csak magunk vagyunk híjával az értelemnek, s nyilvánvalóan nincs bennünk annyi éleselméjűség, hogy helyesen olvassuk ki éjszakai oldalunk rejtélyes üzenetét. Épp ezért nagy szükség lenne rá az orvosi pszichológiának, hogy rendszeres munkálkodással csiszolódjék az álmokon, hiszen lelki életünknek legalább a fele az éjszakai oldalon játszódik le, s amiképp a tudat belejátszik az éjszakába, ugyanúgy nyúlik át a tudattalan is a nappali életünkbe. Ez pedig szintúgy a mi életünk, néha akár hatásosabb, veszedelmesebb vagy segítőbb is nappali életünknél." /C.G. Jung: Álom és lelkismeret/
Fotó: david ho - godsproject
