...elment tegnap este.
Megrendültem, mikor olvastam ma reggel a hírt. Szerettem, ahogy nyíltan, közvetlenül beszélt önmagáról, a művészetéről, a táncról, az emberekről, a szerelmeiről. Mindenről. Nem találtam meg az atv-n adott interjúját, amiben örökre megszerettem. Helyette innen idézek néhány mondatot, közben önkéntelenül is hallom szépen tagolt, meleg hangját:
„- Egy ilyen pasinak, mint én, aki a 20. század gyermeke, és éppen elegen voltak, akik mind arra törekedtek, hogy ne érjem meg ezt a kort, önmagában véve is attrakció megérni a nyolcvan évet. Kihúzom a mellem, mint egy hős, másfelől szomorú vagyok, mert ami hátravan, az már csak morzsa és jelentéktelen dolog. Vagyis búskomor vagyok, mert ez azt jelenti, hogy egy Seregi nevű fickót nemsokára kivonnak a forgalomból. A balettigazgatónak lejár a mandátuma, összesen csak két jelölt van, Keveházi Gábor és ifj. Harangozó Gyula. Azon hezitáltam, vajon melyik mondana szebb búcsúbeszédet a ravatalom előtt.
- Ennyire sokat gondol a halálra?
- Sajnos, pedig ha valaki életigenlő és napsugaras pasi, az én vagyok. Elkezdtem számot vetni, hogy hasznosan éltem-e, vagy sem. Többen azt mondják, hogy "nem éltél hiába, hiányozni fogsz, ha elpatkolsz". Ilyen gondolataim vannak. Csináltam pár balettet, amelyekkel megpróbáltam örömet szerezni. És kész."
A Cédrus c. koreográfiájával búcsúzom.
Nyugodj békében, "napsugaras pasi".
