Meditáció a pillanatról Úgy adódott, hogy két filmet néztem egymás után. Különös véletlen, hogy mindkettőben kiemelt fontossága volt a pillanat érzésének. Talán üzenete van, ha erre felfigyeltem. Amikor délelőtt sétáltam a patak melletti hosszú sétányon, hirtelen minden olyan kontúros lett. Az ég szürkeségében a hó fehérsége már nem volt olyan törékeny és lágy. Komor és riasztó volt, akár egy szürrealista alkotás a sok ébenfekete varjakkal. Tudtam, ez is egy pillanat, melyet viszek magammal. Ahogy a nyár melegét, az ég bársonyos kékjét, a vízhullám lágy csobogását a lábamon. Emlékezem. Zene: Ryuichi Sakamoto - Amore
2013.01.15. 23:38 :: dreamersquill
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anolin.blog.hu/api/trackback/id/tr766226423
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
