Meditáció a pillanatról
Úgy adódott, hogy két filmet néztem egymás után. Különös véletlen, hogy mindkettőben kiemelt fontossága volt a pillanat érzésének. Talán üzenete van, ha erre felfigyeltem.
Amikor délelőtt sétáltam a patak melletti hosszú sétányon, hirtelen minden olyan kontúros lett. Az ég szürkeségében a hó fehérsége már nem volt olyan törékeny és lágy. Komor és riasztó volt, akár egy szürrealista alkotás a sok ébenfekete varjakkal. Tudtam, ez is egy pillanat, melyet viszek magammal.
Ahogy a nyár melegét, az ég bársonyos kékjét, a vízhullám lágy csobogását a lábamon. Emlékezem.
Zene: Ryuichi Sakamoto - Amore
