Fotó: Surrealia - time
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni...
Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet...
...kezdjetek el élni!
/Pásztor Anna és Kiss Tibi/
Pereg a film az ágyam előtt és eltünődtem, milyen régóta nem hoznak lázba ezek sem. A könyvek sem, a versek sem. Valami hív, valami még nyugtalanít. Valamit még tennem kell. Nem szabad megbánnom. El kell kezdenem, amit mindig halogatok.
Ez a dal válasz a reggeli tünődéseimre: kezdjek el újra élni. Ne nézzem, olvassam a másét. Az idő...nos, az én időm esernyőbe kapaszkodott. Visz a szelek szárnyán. Ki tudja, mikor és hol tesz le?