Fotó: .LOUISA . - Neue Zeiten
Új idõk
Álarcos idõket élünk.
Az elmúlt napok történései rávilágítottak, mennyire kislány maradtam még.
Valahol nem is bánom. Ez a legtisztább, legõszintébb énem.
Légy ma gyerek és játsz megint velem...
Emlékezz, ahogy én emlékezem.../Cseh Tamás - Bereményi Géza - Koncz Zsuzsa/
Fotó: Arno Walter - die Reise nach einer trostlosen Beziehung
Váratlan utazás
Nem jól kezdõdött az új év. Talán az alvatlanság okozta fáradtság szilveszter után, talán a változó idõjárás miatti túlérzékenység volt az oka a váratlan dühkitörésnek, veszekedésnek, nem lehet tudni.
Ki gondolta volna, hogy egy tojásrántotta ilyen vihart kavar? Ki gondolta volna azt, hogy a bio tojás egyfajta mércét jelent, egzisztenciális állapotot? Mindez nem is lett volna ekkora ügy, ha nem kisérte volna bántóan irígy megjegyzés anyám szájából a gyerekeim felé, mert õk vásárolták nekem, hogy ebbõl készítsem el nekik és nem az enyémbõl. Mi sem természetesebb ilyenkor, mint ütköztetni az érveket és a vita nem állt meg. Szót szó követett. Elõjöttek régi sérelmek, bántások. Eredménye az lett, anyu csomagolt. A gyerekeim is.
Hosszú, álmatlan éjszakán át családom ellenére döntöttem, hazakisértem egészen otthonáig anyámat. Vele voltam egy napot. Nem tudtam volna a lelkismeretemmel elszámolni, ha történt volna vele valami útközben. Az én anyám, bármennyire is rossz a természete. Valahol megértem õt. Nem tudok neheztelni rá, mert látom, önmaga áldozata. Amikor visszakisért Pestre, sokáig csak állt a fájós lábaival. Megvárta, míg a buszom végre elindult Bécs felé. Amikor elkanyarodott, láttam, ahogy a lejárati lépcsõ korlátjába kapaszkodva lassan, óvatosan, szomorú arccal õ is elindult. Hangtalanul, összeszorított fogakkal, egyre csak sírtam. A barátnõmtõl kapott könyvbe rejtettem arcomat.
Dominik Schwerdtfeger - Rote Robe
Kék hó
Olvasom, hogy itt a hó. Amikor elmúlt a karácsony, arra gondoltam, a meteológusok eldobhatják a szakmájukat, mert elmaradt az igért nagy havazás. Tegnap is ragyogó napsütésben telt el az év utolsó napja fura, keserű gondolatokat ébresztve bennem, hogy már semmi sem igaz. Lassan minden legenda lesz, a száncsengő, a hóember. Egyszer majd így kezdünk el egy mesét karácsonyi estéken: hol volt, hol nem volt, a nagy hegyekben, városokban pirinkélő hóesésben...
Tudom, praktikus okoból sokan nem szeretik a havat, többnyire autótulajdonosok, mert lucskos, sáros lesz minden. Bevallom, néha nekem is könnyebbség, ha nem sáros a kiskutyám a hosszú séták során, de nem vagyok praktikus ember. Szeretem a megszokott dolgokat. Azt, hogy a karácsony hó nélkül nem szép és az új év sem igazi havazás nélkül.
Miért is szeretem még? Legszebb érzéseim ilyenkor voltak.
Presser Gábor: Kék hó
Fotó: Ilidio Fernandesn - Happy New Year
Nem szoktam visszanézni. Fogadalmat sem teszek, hogyan tovább. Valahogyan mindig éreztem, ha nem is reméltem sokszor az eszemmel, hogy az új esztendő számomra majd jobb lesz. Egy ici-picivel mindig jobb is volt.
Kivánom Mindenkinek, hogy jobb, derűsebb, reményteljesebb legyen ez az új év.
Ville Valo & Natalia Avalon - Summer Wine
Juni Mond - Der Tanz der Elfen
December végén
Havas hegyek ködökben elmerülnek.
Az ég felé egyetlen csúcs se lát.
De köd mögött idõ-tündérek ülnek
s nyújtják a téli nappal fonalát.
/Áprily Lajos/
Jacky Kobelt - nebula radiancies
Jó volna
jó volna hinni csak úgy akármiben,
megint hallani a fák üzenetét,
a folyók víztükrén újra és újra
látni, ahogy összeér a föld s az ég.
színeire bontani a világot,
megfesteni mindent - mindent ami szép,
völgy ölében a virágok sóhaját,
vagy azt ahogy összeér a föld s az ég.
dallamát őrizni az évszakoknak,
mint kisgyermek szívében a mesét,
hegyek oltalmában újjászületni
csendben, ahogy összeér a föld s az ég.
/Csabai Andrea/
Fotó: Audrey Two - Jeder Nacht liegt ein Zauber inne
Az alvás...
Az alvás: híd, amelyen a holnapba
sétálunk át csukott szemmel. Alatta
folyik álmaink hangtalan patakja.
/Antonio Machado - Faludy György fordítása/
Fotó: Audrey Two - Set Your Dreams Free
(Amim volt...)
Amim volt,
mindent szétosztottam.
Megmaradt
a fáradtság és a bánat.
No meg
az emlékek.
Ez az egész kincsem.
Kedvesem!
Ne kérd,
Hogy osztozzam veled bánatomban.
Osztozzunk inkább
az emlékeken!...
/Algimantas Baltakis - Dabi István fordítása/
Fotó: Wilma Kauertz - Kinderträume
A játék
A játék. Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.
/Kosztolányi Dezső/
Szeretetteljes, boldog Ünnepeket kivánok.
Fotó: Audrey Two - Joulu Pohjoisnavalla
Zene: Bojtorján - Karácsonyi Album - Halász Judit
