Üvegcserepek
Szívemen megtörik a hajnali fény,
Száz és száz üvegcserép az út kövén.
Tapossa boldog, boldogtalan,
Talán észre sem veszi, hogy
Száz darabban a képmásod őrzi.
Képmásod, ami össze már nem rakható,
Száz és száz láb tapossa, őszi szél sodorja...
Néha csillan meg rajta egy kósza fénysugár,
A halvány, gyenge, késő őszi napsugár.
(Kezemben a képed, szívem már nem őrízhet többé Téged.)
/ Sillingi Julianna/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
