Várlak
Iszonyú, ahogy összegyűlik
egy napi várakozás az arcomon.
Folyton gleccserek feszülnek
a hajszálvékony ráncokon.
Ismerős hangokat sodor a szél,
az ősz szüntelen rólad mesél.
Mintha tudná, mikor késik,
mintha sejtené, mennyire kell,
hogy feloldozz,
átölelj.
-Némber-
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
