Weöres Sándor:
A lélek éjszakája
Mikor megjött kedvesem,
kavicsot hozott nekem,
tündökölt a tenyerében
attul ez és ettül az.
Elment, magamra hagyott,
a kavicsot nézegettem:
hátha rubin? hátha gyémánt?
Hült játék, fakó, sötét.
Mit jelent az ajándéka?
szégyellem megfejteni,
hogy az Egy, a Kettő nélkül,
még az égen is sötét.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
