Egy régen látott, kedves filmet szeretnék ajánlani hétvégére, a Buffalo 66-ot.
Ebben a félig humoros, félig szomorú, végig izgalmas, de igazából nehezen meghatározható müfajú filmben nincs semmiféle sport, sem bajnokság, hanem két fiatal találkozása és rövid idö alatt kibontakozó szerelme. A film címe csupán utalás arra, hogy a föszereplö Billy (Vincent Gallo) miért is volt börtönben, de föként a szülei szenvedélyes idötöltésének a neve.
A történet egy hirtelen jött biológiai szükséglettel kezdödik, ami sokáig megnevetteti az embert, ahogy szaladgál helyet keresve kisdolgát könnyíteni, majd rövid hazatelefonálás után rögtön, pánikszerüen keres egy új feleséget, akit be kell mutatni a családnak, miután kiszabadult a börtönböl, hiszen erröl a szülök nem tudnak és nem is szabad megtudniuk. Talál a táncteremben egy lányt, Wendy-t (Christina Ricci ), akit brutálisan megfenyeget és ráveszi erre a szerepre. Wendy vonakodva, de engedelmesen követi utasításait.
Túl azon, hogy van sok nevettetö jelenet, mégis valami keserüséggel vegyes kortünetet látunk a baráti és szülö-gyerek kapcsolatról, a szürke kisvárosról, az érzelmi sivárságról, arról, hogy korán megtanuljuk az érzelmeket elhazudni, elpalástolni. Ennek szép megformálása az, mikor eljátszott házastársként egy ágyban, de egymástól távol fekszenek a motelban, a fiú görcsösen kimeredve, a lány az elutasított érintéstöl magába görnyedve. Egy kis idö elteltével az öntudatlan alvásban mégis átölelik egymást. Ami megfogott ebben a filmben még, hogy mennyire szeretnénk megtartani a család szentségének, megbonthatatlan szövetségének az illúzióját mások elött is, és azt, hogy az apa apa és az anya anya marad a szó legszebb, legtisztább értelmében, mikor ez már régen nincs így. A film izgalmasságát közben egy börtönben megfogadott bosszú és annak kivitelezése adja. Egészen a film végéig tart ez a feszültség, vajon sikerül- e a terve vagy mégis a szerelméhez tér vissza.
Ez a jelenet az egyik legvidámabb, mégis legkedvesebb része a filmböl...Billy beszél arról, mennyire fontos és komoly dolog a házasság és milyen egy tiszteséges, jó feleség és eszerint is kell jó képet vágni a fotóhoz... oké...kezdjük el újra oké és utoljára oké...mert kevés a pénzem oké...
Ez pedig Wendy szép, magányos és álmodozós tánca, King Crimson, Moonchild címü számának gyönyörü zenéjére.
Kellemes idötöltést a hétvégére.