Valami technikai "csoda" folytán kitöröltem véletlenül az elözö beírásom Szabó Istvánról. Pedig megkérdezte a gép, hogy valóban akarom-e, hogy kitöröljem. Mível még mindig a kitörölni szánt bejegyzésem volt elöttem, nagy "nyomatékkal" nyomtam meg az igen-t. Néztem egy nagyot, de most utólag pótolom.
Szóval tegnap volt hetven éves Szabó István és ebböl az alkalomból beraktam két videót. Az egyik egy régi beszédéböl kivágott részlet, és a másik pedig számomra egyik legkedvesebb filmjéböl, A napfény ízéböl volt rövid kis bejátszás. Külön szeretem Ralph Fiennes színészt. Szeretem a kort, amiben játszódik. Bár szomorú családi drámáról szól a film, mégis ad valami vigasztaló üzenetet, hogy sorsunkat megélni kell akármilyen hatalom van éppen kormányon és mindig az élet napfényes oldalát kell nézni. Csak így lehet elviselni személyes veszteségeinket, tragédiánkat.
