Fotó: innen

Hóban rekedt ünnep

Amikor már harmadszor is felébredtem a fejfájásomból, rácsodálkoztam az ablakon keresztül beszürödő napfényre. Hát mégis...mégis itt a jó idő? Hihetetlennek tűnt a tegnapi nap könnyfakasztó, szeles, havas hidege után. Sajnos, ez csak látszat volt, a szél továbbra is erősen süvített.  

Kávét szürcsölgetve olvasom a neten, hogy hóvihar tombol országszerte és elmaradtak az ünnepek. Sokan bajbajutottak. Olvasok segítségnyújtásról, szolidaritásról is. Eltűnödtem, vajon jelent-e valamit, hogy miért éppen ma ilyen kegyetlen az idő? Valahol hiszem, semmi nem történik véletlenül. Hiszem, hogy üzenete van, bár tudjuk, az időjárás nem válogat. Sem helyet, sem időt. Nem ismer sem jobb-, sem baloldali, sem jó és rossz embert. Mégis, elgondolkodtam, ki tudja, mi lett volna, ha egymásnak esnek gyülölettől, elkeseredéstől elvakult emberek az ünnepi forgatagban? Talán így volt ez jó. Hóvihar kellett, hogy rádöbbenjünk, szükségünk van egymásra. Arra is, kire és mire számíthatunk, ha igazán nagy a baj.