Endre Ady: Weinender Wunsch nach Güte
In warmen Armen mich erwärmen,
In leise, teure Worte sinken,
Die Küsse der Belohnung trinken,
Wie gut es wäre – gut zu sein.
Im Eifer niemals schwächer werden.
Wunschlos und still Entsagung üben,
Mit großer Treue alles lieben,
Wie gut es wäre – gebend sein.
Nicht einmal in den Träumen lügen.
Den andern fröhlich glauben lassen,
Sein Weinen weinend sanft umfassen,
Wie gut es wäre – Segen sein.
In warmen Armen mich erwärmen,
In leise, teure Worte sinken,
Die Küsse der Belohnung trinken,
Wie gut es wäre, gut zu sein.
Németre fordította: Heinz Kahlau
Eredeti vers: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_224.html
Ez egy itt eldobott verseskönyvböl való Ady vers. 1965-ös karácsonyi ajándék volt valakinek. A gyönyörü szép illusztrációkat Gyémánt Lászó, Lakner László és Würtz Ádám rajzolta.
Lehet, hogy meghalt az illetö és hozzátartozói nem tartották fontosnak megtartani.
Nézem az évek során felhalmozott könyveimet és összeszorul a torkom, mert mégis, nem kérhetem, hogy örízzék meg. Ez egy különleges, személyes kapcsolat a könyvekkel. Hogyan értenék meg, hiszen sok mindent nem mondtam még el, nem meséltem el.
Nem lehetett és nem is lehet mindent elmondani.
