Hajnali óceán
Furcsa dolog ez a rácsodálkozás.
Rácsodálkozás valamire, mint ahogy az éjjel volt egy Fodor Ákos versre és egy képre utána. Olyan ez, mintha valaki kitalálná belsö gondolatunkat, hangulatunkat, megfejti titkos álmainkat.
Ez a dal azonban másképp hatott rám. Sokkal mélyebben, megrendítöbben. Amikor elolvastam a szöveget, mert nem mindenhol volt számomra érthetö, meglepödtem. Sokáig csak ültem zavartan és a hasonlóan átélt álmomra gondoltam. Arra a megfoghatatlan, elmondhatatlan és jólesöen boldog érzésre, amikor a nagy, félelmetes Óceán szürkés-kék hideg hullámai rámborultak, és magával sodorva nem a borzongató, jeges hidegségét éreztem a börömön, hanem a mélységböl sugárzó nagy fényesség melegét. Valósággal belesímultam a fényhullámokba magamban mondogatva, hogy ez nem is fáj, egyáltalán nem fáj...Olyan jó így beleolvadni, megtisztulni, megsemmisülni, visszatérni az Élet bölcsöjéhez, a nagy Óceánhoz.
Itt vagyunk egymagunk, az éjszakában hosszú még az út
Gyengülnek lépteink, vállainkon túl nehéz a múlt
Földereng a pusztaságon túl az óceán
A víz szagát hozza már a szél
És égi jelt kapunk
Hogy zarándoklatunk véget ér
Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben
Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben
Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben
Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán
Emlékezz, volt idő, mikor értettük a farkasok szavát
Emlékezz, volt idő, mikor együtt követtük szörnyek lábnyomát
És emlékezz egy éjszakára, éjszaka jött megint
És azt hittük, az ég mindig sötét
Ezért bánt, hogy itt vagyunk
Mert zarándoklatunk véget ért
Nézd
A hajnali óceánt
Hulljon gyűrt ruhánk
S térdeljünk a fényben
Nézd
Rongyos szárnyaink
Csorbult karmaink
Tűnnek már az éjben
Nézd
A hajnali óceán
Lemossa porruhánk
S tisztulunk a szélben
Nézz
A Nappal szembe nézz
A fényben az égig érsz
S megpihensz talán
Az ezüst óceán
Hajnalán
Szövegíró: Trunkos András - Omega együttes
