Jó éjt Neked! Ölellek!

Megvolt a jóéjszakám, jól aludtam. Pihent vagyok. Köszönöm a kedves kivánságot, Blue :)

Nekem is felcsillant a szemem, amikor meghallottam, hogy Ancsel Éva neve is szerepel az érettségi feladatlapokon. Sokat olvastam a bekezdéseit, leginkább a Százkilencvennégy bekezdés az emberről, aztán a Száznyolcvankét új bekezdés az emberről c. műveiből - én is teszek ma a blogomba aforizmát tőle. :)

Pedig, ha tudnád, mennyien felháborodtak rajta...egészen elképedtem, hogy ennyi fröcsögö gyülölet van még a halála után is. Mintha nem egy történelmi korszakban éltünk volna együtt és éltünk úgy, ahogy lehetett...

Én erre csak ennyit mondok: sajnálom azokat, akik politikai orientáltság alapján ítélnek meg alkotókat. Ancsel Éva kiváló író-filozófus, és tehetséggel tudta szavakba önteni azt, amit ezek a "gyűlölettől fröcsögők" szerintem meg sem értenének, mert nem látnak tovább a saját kicsinyességüknél. ;)

Így igaz. Hallottam közvetlen a halála elött egy beszédet mondani már nem emlékszem pontosan mi volt, de egy országot felkavaró ügy volt és jó volt hallgatni, ahogy emberséget, megértést kért az ügyben szereplö áldozatoknak. Nincs idöm most utánanézni, majd késöbb. Könyvei közül kiemelkedö még az Aszimmetrikus ember. Régen olvastam, nem tudom, jól írom le?

Jól írtad, ennek a szónak az írásmódját egyébként én is mindig eltévesztem :D Értékes gondolatokat oszt meg Az aszimmetrikus emberben. És ha belegondolunk, tényleg "egymás sorsai vagyunk". Van egy kedvenc idézetem a könyvből, hogy az ember "teljességgel sohasem megismerhető, nem megfejthető. S nem azért, mert rejtőzködő, hanem - pozitív megközelítésben - mert lényegénél fogva kimeríthetetlen. Olyan lehetőségek csomópontja, amelynek csak töredéke valósul meg, valósulhat meg." - Milyen igaz ez is.

Próbáltam a Nol-ban is, google-ban is utánanézni annak az elöbb említett cikknek, sajnos, csak 2001-töl jegyzik az archivumban és a beszéd kb. 1999-ben jelent meg a Népszabadságban is. Nem akarok hülyeségeket írni, nem emlékszem pontosan a történetre, csak a körülötte zajló eseményekre, hogy mindenki felháborodott, hogy elaludt a vasútisorompó kezelönö és emiatt sokan meghaltak.Azt hiszem valami ilyesmi volt, mert Ancsel védte a négy gyermekes anyukát.Lehet, nem így volt pontosan, csak az érzésre emlékszem, hogy milyen emberséges az elesettek iránt, miközben mások halált kivántak rá.

Értem... nos, azt hiszem, elég következtetésként levonni, hogy mindkettőnkhöz közel áll Ancsel Éva alakja, egyéniség, tehetsége és ennek igazán örülök. :)

Én nagyon örülök, Selene, hogy szereted Te is. Ritkaság ez. Tegnap keresés közben találtam egy idézetet a sok közül és befejezésül bemásolom Neked a hangulata miatt: "És te talán tudod? - Hát talán azért, mert vannak reggelek és olyankor lámpák nélkül is látni lehet az emberek arcát, az udvarok arcát, a nehéz vizek arcát, - és vannak esték és vannak lámpák, hogy akkor is lássunk és a lámpák fényénél kinyílnak az arcok és szétkopik mindenféle smink..."