HTML

Üvegcserepek

Keresés

Friss topikok

  • NorahLove: http://www.youtube.com/watch?v=dpRvrFNGMzU (2014.03.04. 01:13)
  • Camelia: *-* :) (2014.02.22. 23:09)
  • Camelia: Lenyűgöző! Nagyon megragadott! :) Boldog Új Évet Neked! *-* (2014.01.01. 20:10)
  • anolin: Köszönöm szépen, és Neked is kicsit megkésve bár, de boldog névnapot kivánok. :) (2013.08.18. 22:03)
  • anolin: Ezért tettem be, mert nagyon megfogott. :) (2013.07.13. 10:49)

Címkék

Címkefelhő

Blogajánló

Archívum

Feedek

XML

2008.05.11. 13:04 :: dreamersquill

Gondolatok a házasságról

Hányan tetszelegnek egy olyan szeretett személy szerepében, akiért még a csillagot is lehozzák az égböl, tenyéren - akár tolószékben is - hordanak, csakhogy lássa mindenki személyének értékes és nagyszerü  voltát. Aki pedig kiszolgálja az elvárásait, szintén szerepet játszik. Talán sajátmagának sem vallja be, hogy nem ezt akarta, hogy csalódott...ott azon a helyen, a dombtetön, mikor nem látta senki, megláthatta a való igazságot és szíven érintette az idegenség érzése. Álarcot vesz fel akarva-akaratlanul és betakarja arcát, hogy ne lássa a világ, hogy szégyenli a helyzetet, amibe belekerült. A másik...a másik tovább játsza szerepét, mintha semmi nem történt volna.

"Van valami végtelenül szomorú a házasságban. Szerelem, amikor még jó. Aztán a felismerés, hogy már nem lesz senki más. A megrettenés...

...Hogy miért kell ennek így lennie? Mert a házasság ma már egy rossz asszociációs ízű intézmény, semmi egyéb. Nem meggyőződés. Ezáltal pedig az emberi természetnek a társadalmi elvárások általi megerőszakolása..."

http://feszek.ktk.pte.hu/ujsag.php?tipus=cikk&cikk=527&rovat=172&szam=30&evfolyam=4

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

6 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://anolin.blog.hu/api/trackback/id/tr196227415

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ametiszt 2008.05.12. 23:42:00

igen,én is azt gondolom,hogy a házasság természetellenes,az ember nem erre született... de! ha már így van,és benne élek,igyekszem úgy alakítani mindent,hogy harmóniában legyünk lehet,hogy előbb kellett volna,sok nehézségtől kíméltem volna meg mindkettőnket de! erre csak most értem meg... amíg az ember fiatal,mindent másképp gondol,másképp akar,másra vágyik... egyszercsak megérti... puszillak jó éjt! ma este értünk haza,minden rendben
Válasz erre 

skyppy 2008.05.13. 04:45:26

..hmmm..keserű szavak,és csak Te tudod mi rejlik mögötte.... l sokat akartam írni, írtam is, de rájöttem,hogy amikről írok azokat meg lehet tenni házasság nélkül is..."Van valami végtelenül szomorú a házasságban. Szerelem, amikor még jó. Aztán a felismerés, hogy már nem lesz senki más. A megrettenés..."... ezt eddig így nem olvastam, nem is jutott eszembe még...:-))) ...de érdekes,nagyon érdekes...
Válasz erre 

Ilona 2008.05.13. 09:47:42

Jól írtad, ametiszt, amig az ember fiatal, mindent másképp gondol...azt hiszem, nyugodtan hozzá lehet tenni a társadalmi elvárásokat is. Közvetlen környezetem is, rokonság, munkatársak is csak csóválták fejüket, hogy így soha nem lesz párom, ha válogatok. Szóval, akarva-akaratlanul is beleviszik az embert meggondolatlan házasságba, valahogyan szándékosan vagy nem, de "leértékelik" az embert, hogy komolytalan, vénlány már ehhez stb. "Szerelem, amikor még jó. Aztán a felismerés, hogy már nem lesz senki más. A megrettenés..."... Így én sem olvastam eddig és valóban van valami ijesztö és szomorú benne, hogy sokan ki sem lépnek egy házasságból, mert vannak emberek, akiknek még számít a kimondott szó, az eskü és inkább az idöre bízzák a megoldást, hogy lesz, ami lesz...Csakhogy az idö elrepül és vele a szépségünk, a fiatal mozgásunk, életerönk...ezeket sajnálom nagyon. Sok ilyen házasságot ismerek, föleg régieket, Skyppy.
Válasz erre 

skyppy 2008.05.14. 04:46:51

..még tegnap írni akartam,mert fontos nekem....mikor jut eszébe az embernek az a kimelt idézet?....rögtön a házasság megkötésekor vagy csak évekkel később?....mert egyszer biztosan eszébe jut....
Válasz erre 

Ilona 2008.05.14. 12:03:26

Magamból kiindulva fiatal házasként is többször eszembejutott...elég volt egy rossz, meggondolatlan szó, mégis idövel elhalványultak a gyerekek körüli teendök miatt is és a közben felmerülö más problémák miatt is, amiböl kiderült igazi személyiségünk. Igazi harc volt ez, érte is, és végül neki is értem. A gyerekek közben felnöttek, elmentek és valójában most foglalkoztatott igazán ez a gondolat...mégis együtt maradunk, ahogy írtad, amolyan szövetségesként, igazi harcostársként. Végül is együtt voltunk minden rosszban, nemcsak jóban és ez valahogy felvértezi az embert...és az a tudat, hogy nem lesz másik, ilyen már nem. Nem is lenne idö sem rá újabb -húsz vagy harminc évre, mert mégis megszabott ideje van az emberi életnek.
Válasz erre 

skyppy 2008.05.16. 04:39:43

....nem ismerhetsz ennyire......nem írhatod azt amit én érzek...nem lehet ,hogy más is így és ennyire ugyanúgy....mint én....
Válasz erre 
süti beállítások módosítása