Bernáth Aurél festménye
A gyermek dala
A kislányt "gyermeknek" nevezték,
mert egyszer Adrianino kérdésére:
"Mi vagy te?" - így válaszolt:
"Én gyermek vagyok."
(Kurt Tucholsky)
Ha felnőtt leszek
s te egész piciny,
majd úgy leszek,
hogy ne félj soha,
Naphullás közben is megvédelek
ha utánad rúg a Zongora,
soron kívül adok majd tortát,
málna-íz lesz a bánat tora,
elalvás előtt fujok hat nótát!
(és reggel is néha,
csak ne sírj soha.)
Ha jeget eszel
(egy egész picit),
vagy levelet nyelsz
(virágot soha!)
jaj és júj nélkül
vetem meg az ágyad,
nevetés lesz a bánat tora,
párnádra kötök mályvaláng-vitorlát,
mert didereg a tenger! -
(csak elérj oda!)
Az Óceánig is elhajózhatsz,
ott majd én leszek a Tortahegy,
s ha fentről a Szél elfújja a gyertyát,
Vackort, a mackót is előveheted,
hisz sötétben lenni cudar
nehéz, mert a sötét
az sötét, és harap nagyon!
(hogy mi a bátorság
akkor s milyen?)
Én Óznál is jártam és azt is tudom.
Zenélő levélként
pörgök a fán,
rozsdamész vakol
s a szél fénypora.
Ha felnőtt leszek,
s te egész piciny,
majd úgy leszek,
hogy ne félj soha!
/Pinczési Judit/
