Kültelki harmonikás

Kültelki harmonikás te
Rég kifulladt vén nyirettyûs
Úgy lézengsz itt mint a gyermek
Akit az anyja kitett
Egy kolostor ajtajába
Vakolatlan fala mellé
Csak egy ócska lámpa fénye
Pislog vén fejed felett

Harmonikás
Látod én is tele búval
Még dalolni sem tudok
Csordulásig tölti lelkem
Ez a mázsás fájdalom

Hadd vigyelek én el hozzám
Hadd öleljelek keblemre
Hisz elhagyott vagyok én is
Szegényház a lakhelyem
Gyere hozzám vigasztalj meg
Keserû rekedt hangoddal
Fájdalmatos énekeddel
Töltsd be kiürült szívem.

/Pascual Contursi - Somlyó György fordítása/