Lakos Árnika - Percek
"Boldog, aki hazáját meglelte... akit hazája magához ölelt! Annak van kinek dolgoznia. S nem kell új hazát keresnie újból. Mert: új hazát találni nem is lehet, - az ember hiába szeretné... Új haza nincs, - csak a régihez vágyol újra vissza, ha elhagytad is... - De ha ez az egyetlen eltaszít magától!... - - húsz éves találkozó...(Lovag utca) Ugyanúgy élnek még ma is bennem... s hogy húsz év telt el, valóban megdöbbentö, - alig elviselhetö érzés. Az ember nem tud hova lenni a csodálkozástól! - - Az érzések épek... ugyanazok, - a sérelmek, a szenvedések frissek, nem is tegnapiak, - maiak, aktuálisok. S hiába látom, magyarázom magamnak, hogy volt tanáraim primitív emberek... az ö jó véleményüket megnyerni ma is legföbb ambicíóm... A szív vitt el, az érzés s megint rosszul jártam. Szinte inzultáltak. Húsz év nem volt elég, hogy bebizonyítsa igazamat, hogy várakozásaim beteljenek, - még mindig a gúnyolt kezdö vagyok, akinek bizonyítania kell."
/Füst Milán/
