Bobby McFerrin, a lélek hangján...

Számomra vele kezdödik el a nyár. Nem is olyan régen írtam arról, hogy korábban soha nem ismertem, nem hallottam róla és müvészetéröl. Ma este fellép a bécsi operában. Ha állva is nézem meg, akkor is ajándék a sorstól, hogy ilyen hamar a felfedezésem után láthatom-hallhatom nagyszerü egyéniségét, gyönyörü, bensöséges énekét. Egy kis ízelítö régebbi, számomra legkedvesebb felvételéböl Snétberger Ferenc gitármüvésszel.

Ha jobban akarom hallani öt, nekem is be kell csuknom a szemem, ahogyan ö teszi, mikor énekel. Ilyenkor érzem, mintha a lélek hangján szólalna meg. Olyan ez, mint mikor az ember csak magának dúdol valami rég elfeledett emléket, feltör idönként fájón egy-egy dallam és aztán csendben elcsítul vagy mint egy régi bölcsödal, csitítgatva, elríngatva mesél-énekel valami szomorú történetet.