Sajnos, nem készültek jó képek a Sigur Rós koncertröl. Mobil telefonomnak kevés volt már a fény.
Mégis, ez a kép a homályosságától, elmosódottságától, hideg kékes-zöld színétöl és a háttal álló emberek merev mozdulatlanságától kicsit misztikussá vált. Úgy érzem, ez a kép híven tükrözi azt is, mennyire elmélyülten, mennyire tisztelettel és odaadón figyelték az elöadást. Nem is lehetett másképp, hiszen lenyügözö, szép zenét játszottak és a közönség meghálálta. Az a közönség, akiröl többnyire az a vélemény, hogy barátságtalan és hideg. Magát az együttest is meglepte a kitörö lelkesedés és az énekes külön megajándékozott minket egy-egy gyönyörü dallal. Az utolsó felejthetetlen volt. Sokáig csak némán álltunk, miután vége lett. Kicsit hitetlenkedve abban, hogy vége, vissza-visszanéztünk a szinpadra, talán mégsem igaz, hogy kezével végleg búcsút intett nekünk.
