Foto - Pavel Kuznetsov
A csend imája
Boldog, ki a csend imáját hallja,
kinek a fényképek sárga árnya
ül szeme körül, bőre megreped,
mint albumban selyemfényű keret,
vékony fólia hártya. Kinek
megadatott, hogy rőt zongorában
lakjon egy egér, kék pongyolában
suhogjon az anyja, ha van párja
kivel tapadhat egymásra, mint fa-
levél, kiket már békén hagy a szél
és őszi mindenségbe porladnak.
Boldog, ki nem nyitogat ajtókat,
mert hazaért. Kiket simogat
álmában egy ismert mozdulat,
és muskátlik piros labdacsa int,
hűvös van, dobj hátadra pelerint.
/Reviczky Krisztina/
