Kellemes, békés ünnepet!

A villamos kettőt csöngetett...

A villamos kettőt csöngetett és elhúzott veled,
S az elhagyott sziget csak egy megálló volt neked.
S a fényképész a bolt előtt mereng:
Pár esküvői kép, pár mosoly kéne még,
De ma senki nem nevet.

Néha túl szép lett volna,
Amit a nagy szavak dörögve tíltanak.
Féltünk, vártunk,
A pillanat így marad el.

A villamos kettőt csöngetett,
És egy jutott neked, és egy jutott neked,
S ez így nem jó senkinek.
A fényképész sok-sok fényt szeret,
Hát szétnéz megvetőn,
S a lehúzott redőny minden képet eltemet.

A villmamos kettőt csöngetett.
Csak indult, s így üzent.
És úgysem értik meg, csak az eltévedt szívek.
S a fényképész az el sem kattant képpel mit tehet?
A laboránál már retusálná,
de itt senki, senki, senki, senki, senki nem fizet.

A villamos kettőt csöngetett,
S a kockakő felett még ott keringenek
Ó, az eldobált jegyek.

/Presser Gábor - Sztevanovity Dusan/