Most múlik pontosan...

Most múlik pontosan,
Engedem, hadd menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam, egyetlen
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik, mennydörög,
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
Talpam alatt sár és ingovány.

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol,
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol,
szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör,
szentjánosbogarak fényében tündököl.