Susanne I. - Schwarze Schatten
Magamhoz
lefelé hullanak
a csillagok
szakadt madzagon
lógnak a napok
nincs már
se kint se bent
se fény se árnyék
összehullt
az ócska játék
a "rendet"
te sem így
képzelted el
szólnál
de kinek
senki sincs
távol s közel
te is tudod már
hol van
a "semmi ágán"
megfizettél érte
drágán
gyenge nem lehettél
erős nem tudtál lenni
míg volt hova
nem akartál hazamenni
és most visszasírod
a "szomorú, vizes síkot"
is mint valami csodát
hát "légy fegyelmezett"
és kívánj magadnak
szépen
"jó éjszakát"
/Szabó Ila/
