Erdélyi Sándor - Mondat c. képe
- Nem kell mindent rákenni a származásomra. 1945-ben beiratkozhattam volna a Műegyetemre, ehelyett gépírónőkkel hancúroztam. Ez kellemesebb volt, nem beszélve arról, hogy a szorzás még megy valahogy, de az osztás már nem. A hancúrozás következménye, hogy 1950-ben férjhez adtam a feleségem az egyik barátomhoz. De a feleségem rájött, hogy unalmas egy komoly emberrel élni, ezért 1952-ben ismét elvettem.
- Gyereketek miért nem lett?
- A barátaim a háború után a kezembe adták Sztálintól A leninizmus alapjait, és A bolsevik párt történetét. Elolvastam őket becsülettel és azt mondtam a feleségemnek: drágaságom, nekünk nem lesz nevetnivalónk a jövőben. A gyerek óriási felelősség. Továbbá egy könnyelmű, nemtörődöm, lusta fráter vagyok. Nem is egyszerű lusta. Mert van lusta, nagyon lusta, én a döglusták közé tartozom. Annyira lusta vagyok például, hogy nem nyomom el a cigarettát, csak leteszem, majd elalszik. Ilyen embernek nem való a gyerek.
- Hány évet dolgoztál végül is?
- Hatvankét évet. - Mosolyog a szeme, és nem állja meg, hogy hozzá ne tegye:
- Mindegyik sorsomban megálltam a helyem.
- Hogy bírod egyszál magad?
- Lassan jöttem rá, hogy nem felelek senkiért, senki sem felel értem. Független vagyok mindentől és mindenkitől. Nézd, az életnek csak az az értelme, hogy kellemes legyen. Kiderült már, hogy nemtörődöm ember vagyok, egy letűnt világ utolsó mohikánja, egy 87 éves senki. A derű titka: kizárólag azokkal a dolgokkal foglalkozz, amelyek elintézése tőled függ és ne izgasd magad semmiért. A boldogság nem azon múlik, ki vagy, mire vitted, mekkora vagyonod van, hanem kizárólag attól, miként gondolkodol.
/Pünkösti Árpád: A kor szerelme/
