Ilona, hát ez a vers olyan mint egy lapáttal való pofánvágás az idő múlásától. nem is tetszik, bárha szava igaz tapasztalás lehet, akkor egy sajnát küldök néki át az éteren, hogy ha ez így lenne, merő üzletággá válhatna a kötélgyártás.

Igazad van. Nem én vagyok az, aki nem fogadná el a változást. Maga a kor, a korszellem nem fogadja el, amiben élünk. Úgy, ahogy írod, "pofánvágás", de nem az idötöl, hanem az embertöl. Valamikor szép volt megöregedni. Ma már nem így látom.

viselni kell az időt:-) ki nem állom ( vagyis annyira visszatetsző a szememnek ) amikor a negyven 20 akar lenni és úgy is viselkedik, mint egy viháncoló tini. :-( de mennyi ilyen van.... ha az ember nyitott szemmel jár. és nem az irígység szól belőlem

egy ankort a végére ,az lemaradt .-8

Pontosan. Számomra is visszatetsző, soha nem is akartam és nem is akarok fiatalabb lenni, mint a korom most. Szeretném szeretni a koromat, viselni jól és egészségesen, föként derüsen. Ehhez kevésnek tartom az önszuggessziót, ha a körülmények olyanok, hogy éreztetik, hogy felesleges vagy. Némi iróniával, örülj, hogy élsz. A versböl amolyan amolyan kapuzárási pánikot érzek ki belöle, de nem gondolom, hogy igazán fiatal szeretne lenni, inkább a fiatalság testi erejét szeretné visszakapni, a fiatal korral járó több esélyt a jobb minöségü élethez. Lehet, nem jól értelmeztem a verset és Te látod jól. :)

amit látok és tapasztalok: a vég, ha nincs sok pénzed, akkor tömegszoci.ellátás, ha van akkor megvehető egy önálló élettér, segítőkkel. bármennyire is érzelmes az ember, és önmarcangoló. nem kívánható tőle, hogy feladja a saját megélhetését azért, amiért a régebbi időkben feladták a " karriert" az asszonykák, hogy az időseket ellássák és segítsék. de akkor ott volt mögöttük a támogató család és itt nyugodtan mondom a testvérségtől a nagynénik-ig, mert összetartóbb volt az a nagy generáció, mint a miénk és meg lehetett oldani. Ma ha feladod az állásod, jobb estetben még a párod kereső, de ha egyedül vagy akkor bátran éhenhalsz a gyermekeiddel együtt, vagy kölcsönt kölcsönre halmozol, hogy egyiket tudd fizetni a másikból. szóval szép nyugdíjas évek ..... álmodjatok a régekkel. nekünk onnan nem marad semmi.

Anyum a koromban nyugdíjas volt. Nem élte meg szégyenként, mint én most. Az állást nem adtam fel önként, luxusnak vélem. Nem kellek. Támaszkodni nem akarok senkire, föleg a gyerekekre. Látom a napi harcaikat. Lassan nem mernek családról sem álmodni. Az okok, amit leírtál: kölcsönt kölcsönre. Ezt látták tölünk is és ebböl nem kérnek. Testvérem, az egyetlen féltestvérem...nem igényli, hogy akár gondoljak rá, hiszen nincs ideje. Kihangsúlyozta, hogy dolgozik, három munkahelyen. Érdekes csak az, hogy a nap 24 órából áll. Van két autó hitelböl, ház is... nem irigylem, csak sajnálom. Mivel kérte azt is, hogy ne legyenek közös ünnepeink, mert nincs pénze rá...hát nem eröltetem. Távolodunk, pedig most bíztam benne, hogy ö közeledve az ötödik X-hez, egymásra találunk. Kérdés csak az, lesz még-e egy esély? Nyugdíjas évek?...józanul nem álmodom, csak nevetek. Van egy szép, de egy kicsit szívszorító élményem, inkább képem egy nyolcvan körüli idös páron. Állomáson láttam öket egy padon ülve aludni éjszaka. Ruházatuk ütött-kopott volt, zsírfoltos. Hajléktalanok lehettek a kis csomagjuk után is itélve. Felfigyeltem, mert nagyon ritkán látni nálunk. Más is volt, ami szíven ütött. Békés, sima volt az arcuk. Mosolyogtak. Ahogy egymás kezét fogták, a nö feje a férfi vállán és az ö feje a nöén pihent, megkapó volt. Átfutott a gondolat bennem, hogy igen, igen, ennyi elég is a szép álmokhoz, hogy én itt vagyok neked és te is itt vagy nekem és a világ nem számít, mit gondol az életünkröl, a szegénységünkröl. A tömegszoc. ellátás hová sodorta öket?...nem akarok rágondolni.

..érdekes ami a versben van....én úgy érzem megkeseredett,csalódott nő írta egy rossz pillanatában...nem tudom,hogy az én korom minek számít, húszévesen vén aggastyánnak hittem minden 30-on túlit, ma már nem hiszem,sőt tudom,hogy nem így van...egy más,ugyanolyan tartalmas életszakasz jön,ami már csak rólam szól...tigaz a jó közérzetnek fontos része az anyagiak alakulása, de bízom benne,hogy mindig lesz pénzem az önálló életem fenntartására....szeretek élni na...:-))))

:)) tudom...és meg is adod a módját, pl. a csoki evésnek ;) Én is imádom és nem tudok ellenállni a marcipánosnak...na, szeretek élni én is :)

"Magot vetni a hervadásban:csak a növénynek egyszerű.Nekünk nagyon nehéz!Mert ez már nem szent automatizmus, henem személyre szabott önműködés.A fiatal lehet szétszórt és a maga szintjén mégis eredményes-az öregnek azonban szüntelenül öszpontositani kell.Az öregség nem nyugalom, hanem megfeszitett akarat.Két mankónk:az önirónia és a bátorság. Energiánk pedig az eszközként használt szenvedés. A HOVA nem rajtunk áll. A MIÉRT az Isten titka. A HOGYAN a mi szabadságunk."...igy ir Jókai Anna az öregségről....nagyon érdekesnek találtam , s ezért szerettem volna veled megosztani...

Nagyon szépen köszönöm, amerika24. Elgondolkodtató és jó idézet. Én is érdekesnek találom. Az öniróniát azonban sokszor kellene gyakorolnom. Talán nem, mert az már nem én vagyok.

Orice oglindă trebuie să se spargă atunci cînd actorul îşi priveşte chipul în ea: această oglindire sfărîmată e portretul lui din adînc (Mihai Măniuţiu) A képpel kapcsolatosan: lényeg : a müvésznek hat tükörbe néz a saját mélységes portréja jelenik meg.

JAVITÁS az előbbi hozzászóláshoz ( mert ha nem használom a szemüvegem elirom a betüket) A lényeg: a müvésznek, ha tükörbe néz , a saját mélységes portréja jelenik meg.

Még nem hallottam ezt a gondolatot, de igaznak tartom. Elég, ha azokra az önarcképekre gondolok, amit maguk festettek magukról festök, mennyire találóak, tükrözödik belölük a személyes sorsuk vagy tragádiájuk. Pl. Van Gogh, Gulácsy Lajos vagy Csontváry önarcképei.